Évekkel ezelőtt elmentünk családostul Anglia vidéki városait megnézni. Az utazás során olyan csodálatos kis falvakba, vidéki házakba látogattunk el, ahol a páratlan angol romantikába botlottunk.
Teljesen beleszerettem az angolkertek hangulatába, a természet önző térnyerésének szabadságába, ahogy a vad indák helyet törtek maguknak a falakon felfelé az égbe, ahogy a bokrok természetnek megfelelően nőhettek anélkül, hogy az emberi kéz formára csonkolta volna őket. Életem meghatározó időszakát követően vissza kellett térnem Budapestre, a szürkeségbe, amelyre a francia vonalasság, klasszicista merevség bélyegét oly rútul rányomta. Bágyadtan üldögéltem többnyire nappalim ablakában, mélabúsan próbáltam felidézni a szép nyári emlékeket, mikor ráébredtem, hogy helytelenül cselekszem. Életemben számos olyan dolog van, amiért hálás lehetek, ilyen mondjuk a hatalmas erkélyem. Ekkor egy forradalmi ötlettől vezérelten elkezdtem műfű erkélyre telepítésén gondolkodni, hiszen annak ellenére, hogy ezek a gyeptéglák nem igaziak, nagyon szépek, és a műfüves erkélyen is természetes hatásúak. Bele is vágtam a projektbe, a műfű erkélyre telepítését követően spalettákat tettem fel a falak mentén, ahova lógó növényeket lógattam. Mindennek eredménye egy gyönyörű műfüves erkély és egy burjánzó balkon lett, mely ma inkább angolkertnek néz ki. De a lelke mindennek az, hogy beláttam, hogy nem fura a műfű erkélyre helyezve sem.
